A filmvásznon és a krimikben a poligráf, közismert nevén a hazugságvizsgáló, a drámai csúcspontok elmaradhatatlan kelléke. Egy idegesen izzadó gyanúsított, akire elektródákat csatolnak, miközben a gép kérlelhetetlenül kilengő tűje leplezi le a legapróbb füllentést is – ez a kép él a legtöbbünk fejében. A valóság azonban, különösen a magyar jogrendszer keretei között, ennél sokkal árnyaltabb és összetettebb. A központi kérdés, amely jogászokat, nyomozókat és állampolgárokat egyaránt foglalkoztat: a poligráfos vizsgálat eredménye perdöntő bizonyítéknak minősülhet-e egy bírósági eljárásban, vagy csupán egyike a nyomozati taktika számos eszközének?
A technológia megítélése kettős: hívei szerint objektív, tudományos módszer a megtévesztés kiszűrésére, míg kritikusai a magas hibalehetőségre és a pszichológiai manipulálhatóságra hívják fel a figyelmet. Magyarországon a jogalkotó és a jogalkalmazó szervek óvatos álláspontot képviselnek, amely szigorúan megkülönbözteti a büntetőeljárásokban és a polgári vagy munkaügyi jogvitákban betöltött szerepét. A következőkben részletesen körbejárjuk, hogy a poligráf hol helyezkedik el a bizonyítékok és a segédeszközök közötti spektrumon, és milyen feltételekkel alkalmazható a hazai gyakorlatban.
A poligráf működési elve és a megbízhatóság körüli viták
A poligráf nem a hazugságot magát, hanem az annak kimondásával járó feltételezett pszichofiziológiai reakciókat méri. A vizsgálat során a szakértő szenzorokat helyez az alany testére, amelyek több élettani funkció változását rögzítik párhuzamosan. Ezek tipikusan a vérnyomás és a pulzusszám (kardiovaszkuláris aktivitás), a légzés ritmusa és mélysége (respiratorikus aktivitás), valamint a bőr elektromos vezetőképessége, ami az izzadás mértékével függ össze (elektrodermális aktivitás). Az alapelv az, hogy egy releváns kérdésre adott valótlan válasz akaratlan stresszreakciót vált ki, amely mérhető változásokat okoz ezekben a testi funkciókban.
A módszer tudományos megbízhatósága évtizedek óta heves viták tárgya. A kritikusok szerint a poligráf nem képes különbséget tenni a hazugság okozta stressz, valamint az általános szorongás, félelem vagy akár a vizsgálati helyzettől való idegesség között. Egy ártatlan, de rendkívül stresszes személy ugyanúgy produkálhat „pozitív” eredményt, mint egy hidegvérű, gyakorlott hazudozó, aki képes kontrollálni a reakcióit. Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) állásfoglalása szerint a poligráfos tesztek pontossága rendkívül vitatott, és nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy megbízhatóan képesek lennének a megtévesztés detektálására.
A pontossági rátákat vizsgáló kutatások eredményei széles skálán mozognak, általában 80% és 95% közötti értéket említenek ideális, laboratóriumi körülmények között. A valós életben azonban számos tényező torzíthatja az eredményt. Ilyenek lehetnek bizonyos egészségügyi állapotok (pl. szívritmuszavar, magas vérnyomás), gyógyszerek szedése, vagy akár az alany által tudatosan alkalmazott ellenintézkedések, mint a légzés szabályozása vagy fájdalominger (pl. nyelvébe harapás) előidézése egy kontrollkérdés alatt. Ezen bizonytalanságok miatt a legtöbb jogrendszer, köztük a magyar is, rendkívül óvatosan kezeli a poligráf eredményét mint bizonyítékot.
A hazugságvizsgálat szerepe a magyar büntetőeljárásban
A magyar büntetőeljárási törvény (Be.) egyértelmű kereteket szab a bizonyítási eljárásnak. Ebben a rendszerben a poligráfos vizsgálat eredménye önmagában nem minősül bizonyítéknak. A bíróság nem alapozhat ítéletet – sem elmarasztalót, sem felmentőt – kizárólag arra, hogy a vádlott a vizsgálaton „megbukott” vagy „átment”. A törvény pontosan meghatározza a bizonyítékok körét: tanúvallomás, szakértői vélemény, pártfogó felügyelői vélemény, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat és az eljárás során készített kép- vagy hangfelvétel. A poligráfos vizsgálat jegyzőkönyve ebbe a taxatív felsorolásba nem illeszkedik bele.
Akkor mégis mi a szerepe? A poligráf a büntetőeljárásban nem bizonyíték, hanem egy úgynevezett kriminalisztikai-taktikai eszköz, vagy más néven bizonyítást segítő eszköz. Ez azt jelenti, hogy a nyomozó hatóságok felhasználhatják a nyomozás irányának meghatározására, verziók ellenőrzésére vagy új információk szerzésére. Például ha egy gyanúsított következetesen tagad, egy poligráfos vizsgálat megerősítheti a nyomozók gyanúját, és további erőforrásokat koncentrálhatnak az adott személyre. Fordított esetben, ha valaki átmegy a teszten, az segíthet más szálakon elindulni, bár ez önmagában nem zárja ki a bűnösséget.
A vizsgálat alkalmazásának alapvető feltétele az érintett személy teljes körű, tájékozott és önkéntes hozzájárulása. Sem a gyanúsítottat, sem a tanút, de még a sértettet sem lehet a vizsgálaton való részvételre kényszeríteni. A gyanúsított, a tanú vagy akár a sértett önkéntes és tájékozott beleegyezése nélkül nem végezhető el a poligráfos vizsgálat. Ha valaki megtagadja a részvételt, abból semmilyen hátrányos következtetés nem vonható le a terhére. A vizsgálat eredményét a nyomozó hatóság elsősorban belső felhasználásra, a nyomozás hatékonyságának növelésére használja, de az nem kerül a bíróság elé perdöntő bizonyítékként.
A gyakorlatban a poligráf leginkább akkor lehet hasznos, amikor egy bűncselekménynek nincs szemtanúja, és a bizonyítékok közvetettek. Segíthet szűkíteni a gyanúsítottak körét, vagy megerősíteni egy alibit. Fontos hangsúlyozni, hogy a vizsgálat során feltett kérdésekre adott válaszokból nyert információ (pl. „Tudja, hol van elrejtve a gyilkos fegyver?”) elvezethet egy valós, tárgyi bizonyítékhoz. Ebben az esetben a megtalált fegyver lesz a bizonyíték, nem pedig a poligráfos teszt, amely a nyomra vezetésben segített.
Polgári és munkaügyi eljárások: tágabb lehetőségek?
Míg a büntetőjog szigorú és formalizált bizonyítási rendszerrel dolgozik, a polgári és munkaügyi perek terén a szabályok némileg rugalmasabbak. Itt érvényesül a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve, ami azt jelenti, hogy a bíróság a perben felmerült összes bizonyítékot a maguk összességében, egymással összefüggésben értékeli, és meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. Ebben a kontextusban a poligráfos vizsgálat eredménye, bár itt sem minősül klasszikus értelemben vett bizonyítéknak, nagyobb szerepet kaphat.
Tipikus alkalmazási területe a munka világa, különösen belső lopások, sikkasztások vagy üzleti titkok kiszivárogtatása esetén. Egy munkáltató felajánlhatja az érintett munkavállalóknak a poligráfos vizsgálaton való részvételt a tényállás tisztázása érdekében. Fontos, hogy a részvétel itt is csak önkéntes lehet, és a munkavállaló a részvétel megtagadása miatt közvetlen joghátrányt nem szenvedhet. Azonban egy munkaügyi perben a részvétel indokolatlan elutasítása már egy lehet a sok körülmény közül, amit a bíróság mérlegelhet.
A polgári perrendtartás (Pp.) szerint a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása céljából bármilyen bizonyítást elrendelhet, amelyre a felek hivatkoznak. Ha az egyik fél a saját igazának alátámasztására egy poligráfos vizsgálat eredményét csatolja be, a bíróság azt nem hagyhatja figyelmen kívül. Nem fogja perdöntő bizonyítékként kezelni, de mint a fél állításait alátámasztó vagy gyengítő adatot, figyelembe veheti. Különösen olyan esetekben lehet jelentősége, ahol szinte kizárólag a felek egymásnak ellentmondó állításai állnak szemben, és hiányoznak a közvetlen, tárgyi bizonyítékok.
Az adatvédelmi szempontok (GDPR) kiemelt figyelmet érdemelnek. A poligráfos vizsgálat során rendkívül érzékeny személyes és egészségügyi adatok keletkeznek. A munkáltatónak vagy a vizsgálatot kezdeményező félnek pontosan meg kell indokolnia a vizsgálat szükségességét (jogos érdek), és garantálnia kell az adatok bizalmas kezelését. A vizsgálat csak a legszükségesebb mértékre korlátozódhat, és az érintett személyt minden jogáról részletesen tájékoztatni kell. Ezen szabályok megsértése önmagában is jogellenessé teheti az eljárást és a kapott eredmény felhasználását.
A poligráfos szakértő mint a rendszer kulcsfigurája
Gyakori tévhit, hogy a poligráf egy önműködő, objektív gép, amely tévedhetetlenül jelzi a hazugságot. A valóságban a technológia csupán egy eszköz, amelynek hatékonysága döntő mértékben a vizsgálatot végző szakértő (poligráfos) felkészültségén, tapasztalatán és etikáján múlik. A szakértő felelőssége rendkívül szerteágazó, a vizsgálat előkészítésétől az eredmények kiértékeléséig terjed.
A vizsgálati folyamat egy alapos előkészítő beszélgetéssel kezdődik, ahol a szakértő felméri az alany pszichológiai és fizikai állapotát, megismeri az ügy részleteit, és közösen megfogalmazzák a tesztkérdéseket. A legelterjedtebb módszer, az úgynevezett Kontrollkérdéses Technika (CQT) során háromféle kérdéstípus váltakozik: irreleváns (pl. „Önt Bélának hívják?”), releváns (pl. „Ön vette el a pénzt a kasszából?”) és kontrollkérdések (pl. „Életében hazudott már valaha, hogy elkerüljön egy kellemetlen helyzetet?”). Az elmélet szerint egy bűnös személy a releváns kérdésekre fog erősebb fiziológiai reakciót mutatni, míg egy ártatlan a kontrollkérdésekre, mivel azok általánosabb, de nehezen tisztán tagadható vétségekre kérdeznek rá.
A vizsgálat után a legkritikusabb fázis a kapott görbék, a poligramok elemzése. Ez nem egy egyszerű matematikai művelet, hanem egy komplex interpretációs folyamat, amely komoly szakértelmet igényel. A szakértőnek értékelnie kell a reakciók erősségét, mintázatát, és ki kell szűrnie a lehetséges torzító tényezőket. A szakértő szubjektív ítélete tehát kulcsfontosságú, ami tovább erősíti azokat az aggályokat, amelyek miatt a bíróságok nem fogadják el a poligráf eredményét objektív, megkérdőjelezhetetlen bizonyítékként. A végső vélemény nem csupán a gépi adatokon, hanem a teljes folyamat – az előzetes interjú, a viselkedés megfigyelése és a grafikonok – együttes értékelésén alapul.