Telepen dolgozni sokszor nem azért nehéz, mert sok az áru, hanem mert minden egyszerre történik. Jön a kamion, épp akkor szeretnének anyagot áttenni a raktárból az udvarra, valaki a dömpernek keres helyet, közben pedig az egyik kocsit sürgősen meg kell rakni. Ilyenkor derül ki, hogy nem az a vállalkozás működik jól, amelyiknek a legnagyobb gépe áll a sarokban, hanem az, amelyik percre tudja mondani, ki, mikor, mivel rakodik. Ehhez pedig nagyon sokszor nem óriási erőgépre van szükség, hanem egy gyors, könnyen mozgatható, több feladatot is elbíró eszközre – pontosan ilyen egy jól kiválasztott mini rakodó.
Miért pontosságban mérjük a hatékonyságot?
A telepi munkák nagy része nem hosszú. Nem órákig tartó földmunka, hanem 4–6 perces, egymás után sorakozó feladatok: lerakni egy raklapot, visszatolni az ömlesztett anyagot, felsöpörni a rakodósávot, megemelni egy konténert pár centivel, hogy aláférjen a kocsi. Ha ezek a műveletek hamar megvannak, akkor a telepen nem alakul ki dugó. Ha minden művelet két perccel hosszabb, mint kellene, a nap végére csúszik mindenki. Ezért olyan fontos a „percre pontos” működés: nem csak szépen hangzik, hanem ténylegesen csökkenti a várakozási időt és az idegeskedést.
A gép legyen a ritmus része
Sokan úgy használják a rakodógépet, mintha tűzoltó lenne: „ha baj van, hívd”. Ez telepi környezetben drága. Sokkal jobban működik az, ha a gépnek konkrét idősávjai vannak. Például: 8–10 között kamionfogadás, 10–11 között udvartakarítás és anyagrendezés, délután 1-kor előkészítés a másnapi induló járművekhez. Ha a gép ebben a ritmusban dolgozik, akkor a többiek is hozzá tudják igazítani a saját feladatukat. A telepvezető meg tudja mondani a sofőrnek, hogy mikor álljon be, és a raktár is látja, mikor tudja feladni a palettát. A gép így nem „valahol” dolgozik, hanem a napi operáció egyik állandó szereplője.
Miért jó ide a kompakt méret?
Ha belegondolsz, egy telepen a legnagyobb időrabló az odaállás. Ha a gép nem fér el a konténer és a kerítés között, ha háromszor kell megfordulni, ha a raklapok miatt kerülgetni kell, rögtön elvesztettél 2–3 percet. A kisméretű, jól forduló gépnek ez nem gond: odaáll, felemel, továbbmegy. A rakodási feladatok többsége egyébként sem igényel brutális emelőképességet, sokkal inkább stabil, kiszámítható mozdulatokat. Egy ilyen gép nem borítja fel a fél udvart, amikor fordul, nem kell a kamiont messzire állítani csak azért, hogy legyen helye, és nem kell „műsort” szervezni, ha egyszerre két teherautó érkezik.
Adapterek, amelyek nélkül nem lesz feszes a nap
A több feladatot egy géppel végző telep kulcsa az adapter. Ha ott van mellette a raklapvilla, a kanál és egy seprőtoldat, akkor a gép nem csak a kamiont tudja lerakni, hanem meg tudja tisztítani utána a sávot, és arrébb tudja tenni azt az ömlesztett kupacot, ami mindig útban van. Fontos, hogy ezek az adapterek tényleg elérhetők legyenek: ne a hátsó raktárban, ne a másik telepen, hanem egyértelmű, könnyen csatlakoztatható helyen. Ha a csere percet sem vesz el, akkor nem fogod halogatni. Ha tíz perc a csere, akkor az egész napot szét tudja csúsztatni.
Karbantartás, ami nem állítja meg az ütemet
A percre tervezett napot a váratlan leállás tudja a legjobban szétütni. Ezért fontos, hogy a gép karbantartását ne „majd ha ráérünk” alapon végezd, hanem üzemórához és feladattípushoz kötve. Ha sok a poros munka (seprés, zúzalékterítés), legyen sűrűbb a tisztítás. Ha sok a raklapmozgatás, figyeld a csapokat, perselyeket. Ezek nem órákig tartó munkák, de ha kimaradnak, éppen akkor fog hibázni a gép, amikor két teherautó is megérkezett. A telepi gépnek az az értéke, hogy indul – ezt kell óvnod.
Sofőrképzés telepi szemmel
Az, hogy a gép könnyen kezelhető, még nem jelenti azt, hogy mindenki egyformán jól használja. A percre pontos működéshez az is kell, hogy a kezelő tudja: melyik feladatnál mi az „elég jó”. Nem kell fél órát tökéletesíteni egy kavicsréteget, ha amúgy a lényeg az volt, hogy járható legyen a rámpa. Ugyanígy rakodásnál: ha a raklap biztosan áll és nem sérül a rakomány, nem kell minden millimétert megnyerni. Egy rövid, telepre szabott oktatás rengeteg felesleges mozdulatot kiiktat, és a gép valóban annyit lesz használatban, amennyit terveztél.
Miért nem kell minden munkára „nagy” gép?
A „minél nagyobb, annál jobb” gondolat itt egyszerűen nem áll meg. Nagy géphez több hely kell, nehezebb szállítani, nehezebb a hétköznapi karbantartása, és sokszor feleslegesen nagy teljesítményt viszel egy kicsi feladatra. A kisebb, de sokfunkciós eszköz akkor hoz igazán sokat, ha sok a rövid, egymás utáni feladat. A telepi üzem tipikusan ilyen: sosem ugyanazt csinálod egész nap, hanem ugyanazzal az eszközzel különböző apró feladatokat. Itt jön elő az a fajta rugalmasság, amitől a kisebb gép „nagy” lesz a napi működésben.
Így érdemes továbbgondolni
Ha most azt látod, hogy a telepen gyakran áll a kamion, a gépért mindig valakit szólítani kell, az adapterek pedig szanaszét vannak, akkor nem újabb eszköz kell, hanem ritmus. A ritmushoz pedig olyan gép, amelyik nem akadály, hanem segítő. Egy kompakt, gyorsan csatlakoztatható eszközökkel dolgozó gép beilleszthető napi idősávokba, és ezzel együtt a többi részleg is kiszámíthatóbb lesz. Ilyenkor a telep nem „majd holnap rendbe rakjuk” állapotban marad, hanem a nap végén is működőképes.
A feszes ütemezés titka tehát nem bonyolult: egy jól méretezett gép, köré szervezett feladatok, rögzített időpontok és fegyelmezett karbantartás. Ha ez megvan, a telep nem kér majd minden nap hősies improvizációt. Csak azt, hogy tartsd a ritmust, amit magadnak kijelöltél.
Fotó: freepik